Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
296.82 KB
2008-06-06 14:55:30
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
392
1563
Rövid leírás | Teljes leírás (12.57 KB)

Zalai Közlöny 1896. február 1. 5. szám 2. oldal - Galambok története

Zalai Közlöny
Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap


A cikk felismertetett szövege:

Galambok története

E czimen jelent meg a „Zalai Közlöny\'\' 1-ső számában Halász Imre úrtól egy közlemény, melyre van mondani valóm. Igaza van Halász Imre úrnak abban, hogy Hoffman Halis urak szerkesztésében megjelent munkálat foglalkozik ugyan Galambok és vidékének történetével, de hézagosan. E körülmény a szerkesztő urak azon határozott kikötésében találja magyarázatát, hogy a munkálatba felveendő közlemények egy ív terjedelmét nem igen haladhatják túl. Tekintettel az előállítási költségekre, e kívánság méltányos és tisztelni való volt.
Halász Imre úr most közli a galamboki reform. egyház történetét, összekapcsolva a szomszéd egyházak történetével. Itt tévedések vannak s itt kezdődik az én mondani valóm.
Az egész közlemény a reform. convent által kiadott „Egyetemes Névtárra" támaszkodik.
Ismerem ezt a névtárt s tudom, hogy az történelmi hitelességgel nem bir s mint olyat nem is védelmezi senki. az egész munka az események után sok idő múlva kevés okmány, sok hagyomány, elbeszélés és mese nyomán készült.
Igaz az, hogy a török hódoltság idején Galambokon és vidékén reformátusok is voltak, de nem lehettek igen nagy számmal, mert azon időkben e vidék lakossága is igen gyér volt.
Így például Acsády Ignácz azon korra vonatkozó monográfiája azt állítja, hogy a hódoltság idején a mostani Zalamegye községei közül legnépesebb volt Becsehely, hol 13 család lakott.
Kiskomáromi és komárvárosi református papokról történik említés a matriculában.
Kezemben volt a Kis-Komáromra vonatkozó megszálló-levél, mely 1713-ban kelt. Ez elmondja,, hogy mivel néhányan engedelem nélkül már letelepültek és mindig kérik az engedelmet, hát a földesúr kiadja azt. A jezsuita-rend volt akkor a földesúr. A mai Kis-Komárom-ról ugy emlékezik meg, hogy ott csepőte és bokor terem, megjelöli az irányt, melyben szabad az irtás és a földnek művelés czéljából való elfoglalása.
Szól a kötelezettségekről és azzal a kikötéssel végződik, hogy ott csak katholikusok lakhatnak és semmi más felekezetnek pásztorai (papjai) le nem telepedhetnek.
E megszálló levél előtt is létezett Kis-Komárom Kis-Komár czim alatt mint gazdasági puszta; itt lakott a gazdaság intézője, a cseléde, és békés időben a komárvári parancsnok. Ez épületek nyomai még mindig föltalálhatók a mai tiszttartói lak környékén, és e puszta azért épült ezen alkalmatlan helyen, mert a komáromvárosi vár sánczai eddig terjedtek.
Hogyan kerülnek most már ide a református szuperintendensek,- esperesek és papok?
Történelmi ismeretekkel bíró ember előtt könnyen világos lesz ez. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a török hatóság mindig a jobb szemével nézett a reformátusokra és csak a bal szemével, azzal mindig igen keményen a katolikusokra. A reformátusoknak szívesen adott menhelyet és védelmet, ha azt kérték. Majd minden török vár ur mellett lakott magyar ember, ki tolmácsolt és a rendeleteket magyarul megfogalmazta. Ezt a tisztet többnyire bármi ok miatt állásukat vesztett református papok teljesítették. Így kerülhettek a kiskomáromi lakásba is az említett szuperintendensek és esperesek; de ők ott lelki-pásztori tisztet nem viselhettek mert nem volt kinek.
A mostani kískomáromi róm. kath. templom pedig a XVII-ik században nem lehetett református szuperintendensek temploma azon egyszerű oknál fogva, mert az akkor még nem is létezett.
Következőleg bizonyítom ezt: 1687-ben a törökök elhagyták Komárvárost és a földesuraság — a jezsuiták — azonnal határjárást kért, minek megtörténte után a plébániát Komárvárosról Kis-Komáromba helyezték át. A távozott parancsnok lakása plébánia lak lett, mellette pedig egy templomot építettek, melyről az 1735-iki jelentés azt mondja "sat ampia"...